A karácsonyi ünnepek táján azon kaptam magam, hogy ismét azon sóvárgok, hogy nagyon hiányzik a zenélés az életemből.

Miközben egy új zenekar alapításának gondolata kezdett körvonalazódni bennem, jött az ötlet, hogy hogyan is könnyíthetném meg a zenésztársak felkutatását. Az jutott eszembe, hogy az évek óta a dobozában lapuló Boss DR-880-as dob és basszus gépemet végre kitanulmányozva készítek zenei alapokat. Ez nem is volt olyan egyszerű, mert néhol olyan volt a szerkezet leírása számomra mint ha kínaiul írták volna, de módszeresen haladtam a gépkönyv leírásában és néhány átvirrasztott éjszaka után már sikerült is a programozását a gyakorlatban is elsajátítanom.

Ezek után összekötöttem a felvételek rögzítéséhez szükséges technikai eszközöket. Dobgépet, keverőt, számítógépet, mikrofont és a gitárt is és megkezdtem az  Örülj velem!   című fiókban lapuló dalom meghangszerelését. A dobgép segítségével elég gyorsan és örömteljesen folyt a munka, bár még egymagam sosem hangszereltem. A legnagyobb örömöt a  basszustémák kitalálása és a szólógitáros riffek  kigyakorlása és feljátszása nyújtották. A dalok feléneklése már csak hab volt a tortán. Persze nem is volt olyan nehéz dolgom, mert az elkészített dalok többségének felépítése és zenéje már ott volt rég óta a lelkemben, csak nem gondoltam, hogy ezeket majd egyszer egyedül fogom meghangszerelni.

 11 dalt sikerült elkészítenem,  és ha nem is a legjobb minőségben, de rögzítettem is valamennyit, egy hét kitartó virrasztással. Persze menet közben folyamatosan teszteltem kedvesemen az elkészült felvételeket, és tőle mint mindig nagyon sok megerősítést és még néhány ötletet is kaptam a munkához.  

Így teltek az ünnepek. Nappal próbáltam gondos családapa lenni - és minél többet játszani, szánkózni, társasozni a gyerekekkel - és együtt lenni a családdal, éjszaka pedig irány a dolgozószobám és az álmok megvalósítása. Amúgy az éjszakai kreativitás nagyon jó hatással volt a karácsonyi készülődésemre is, hiszen lelkesedésemben még egy kandallót is készítettem a nappaliban díszelgő karácsonyfánk mellé, a gyerekek legnagyobb örömére.

 A Simon Templar név  évekkel korábban villant be csak úgy a semmiből. Persze valószínű, hogy - bár nem emlékszem rá - gyermekkoromban láthattam néhány rész a tévében  az Angyal című filmsorozatból, Roger Moore  főszereplésével, amiben a főhőst hívták így. És a mindig megnyerő, sármos kalandort, aki veszélyes, kockázatos helyzetekben is lehengerlő magabiztossággal, könnyedén hárítja el a bajt, és mindig kiáll az elesettek mellett ismertem már egy mozifilmből is. 

Amikor már  lehetséges zenekarnévként ízlelgettem a felötlött nevet, egyre jobban tetszett az ötlet.  A leendő csapat bemutatkozó demója is készen volt, csak a zenésztársak hiányoztak  az álom a megvalósításához. De az Angyalnak ez sem volt lehetetlen küldetés.